És most a ti véleményeitek következnek.

Sivárföldén (Badlands) is áthaladt Halálszárny (Deathwing). Az itt állomásozó Hordások felépítették Új Kargathot. Hősünk is éppen itt járt körülnézni, hogy mindenki megvan-e, amikor megszólíttatott egy ifjú vérelf hölgy által. A hölgy előadta, hogy bár tudja, hogy itt Sivárföldén sok furcsa szerzet megfordul, azért ő most mégiscsak aggódik. Itt Új Kargathban találkozott egymással három úriember, akiknek sajnos nem tudja nevét… talán az egyiküket, egy törpöt, Theldurinnak hívtak. Ez a három úriember felszerelkeztek jó pár napra való sörrel, és dél felé indultak a Világtörő Sebhelye (Scar of the Worldbreaker) felé, azóta senki nem hallott róluk semmit.

Hősünk megörült a lehetőségnek, hogy végre van kin segítenie, így azon nyomban nekivágott a Sebhelynek, hogy a három bajbajutottat (mert hát Azerothon mindig mindenki bajban van) megmentse. A Sebhelyhez érve hangos danolászást és kiáltozást hallott. A három úriembernek igencsak jókedve volt. Közölték hősünkkel, hogy természetesen semmi bajuk nincs, egy kicsit beittak, és most a régi időkről mesélnek egymásnak történetet.
De hogy ki is volt ez a három úriember? Új Kargathban a vérelf hölgy csak a Theldurinnak nevezett törpre emlékezett. Ő volt az, aki korábban tagja volt az Alkony Pörölyének (Twilight’s Hammer), azonban egyszer elvesztette az eszét, és semmibe vette az utasításaikat. Azonban mikor megszökött, ellopta tőlük Myzrael Tekercsét, amely miatt nagy hajtóvadászat indult ellene, ezért bujkál a törp Sivárföldén.

Mellette volt az ork Martek, a Száműzött, akitől soha nem lehetett megtudni, hogy miért száműzték, csak annyit tudni róla, hogy a Vörösgerinc-hegységben (Redridge Mountains) lévő Feketeszikla (Blackrock) ork klán vezetőjének, Gath’llzoggnak ő készítette a fejszéjét, mivel kovács. Hősünknek feltűnt, hogy korábbi tábora és társai szemmel láthatóan nincsenek a közelben.

Ezenkívül ott volt még a gnóm technomágus, az állandó szarkasztikus megjegyzéseiről híres Lucien Tosselwrench. Korábbi állandó társa, az Arkanológia, Alkímia és Mérnöki Tudományok Felvilágosult Gyülekezete (Enlighted Assembly of Arcanology, Alchemy and Engineering Sciences) egyetemének megálmodója, Lotwil Veriatust azonban szintén nem látta hősünk, és úgy tűnik, hogy Lucien se tudja, hogy merre van.
A három emelkedett hangulatban lévő úriember meghívta hősünket, hogy hallgassa meg történetüket arról a napról, amikor eljött Halálszárny.

A Nap, amelyen Halálszárny eljött

Először Theldurin kezdett bele a történetbe.

Halálszárny egy kis fennforgást csinált, amikor áthaladt ezeken a területeken. Ha nem lettem volna itt, talán még ma is itt van, rengeteg gondot okozva Sivárfölde jónépének. Hogy nem hiszel nekem? Rendben, akkor elmesélem az egész történetet.
Jól emlékszem rá. Egy derült, napsütéses nap volt. A saját dolgaimmal voltam elfoglalva, amikor hirtelen feltűnt Halálszárny!
Azt mondtam magamnak: – Én bizony behúzok ennek a sárkánynak az arcába egy nagyot.
És így kiáltottam: – Én bizony behúzok ennek a sárkánynak az arcába egy nagyot!
Sajnos, a Kataklizma kiszabadított egy csomó mérges elementált is.
Így kiáltottam: – Ti átokverte Kőelementálok!Tinektek is behúzok egyet!
És így verekedtem át magam a Sebhelyen, hogy folyamatosan behúztam egyet a kőelementáloknak.
Miután az utolsó kőomlást is eltakarítottam magam előtt, ott állt előttem Halálszárny emberi alakjában, egy lánggyűrű kellős közepén. Összeszedtem minden erőmet, és behúztam neki egyet!
Jó kis sztori, mi? Most már tudod, hogy azóta miért nem tért ide vissza Halálszárny.

Hősünk nem tudta, hogy mit feleljen erre, hiszen ennél nagyobb képtelenséget, még életében nem hallott. Még mielőtt azonban bármit is reagálhatott volna, Lucien magából kikelve kiáltozott, hogy egy szó sem igaz abból, amit Theldurin elmesélt. (Hát, erre magamtól is rájöttem – gondolta hősünk). A valódi történetet majd inkább ő elmeséli.

A Nap, amelyen Halálszárny eljött – az Igazi Történet

Így hát Lucien is belekezdett a maga mondókájába:

Nemcsak, hogy nem volt igaz Theldurin története, de még unalmas, fantáziátlan és lassú is volt.
Először is, a nap egyáltalán nem sütött. Felhős volt, amikor Halálszárny megjelent.
A gyáva sárkány valószínűleg megláthatott engem, mert visszafordult, és elbújt a felhők közé!
- Megtalállak azokban a felhőkben is, te féreg! – kiáltottam. – És aztán egészen Kalimdorig hajítalak.
Szerencsére épp fel voltam szerelkezve az én világ-zsugorító berendezésemmel. Így egészen addig zsugorítottam a világot, amíg el nem kereshettem keresni Halálszárnyat a felhők között.
Minden felhőt átnéztem, de nem találtam meg Halálszárnyat.
Aztán rájöttem: a Napban bújt el. Felnéztem, és ott volt.
A nap csúnyán megégetett, de ott volt a kezeim között a nyálkás feje. Összeszedtem minden erőmet, nyugat felé fordultam, és elhajítottam őt Kalimdorra.

Ezt már Theldurin sem állhatta meg szó és röhögés nélkül:
- Wow, Lucien. Azt hiszem, abba kellene hagynod az ivászatot AZONNAL.
Ezzel azonban nem volt vége hősünk megpróbáltatásainak. Az eddig csendben lévő Martek is kijelentette, hogy most az ő történetét kell az ifjú hősnek elmesélni, hiszen csak ő mondja el, hogy mi is történt valójában.

A Nap, amikor Halálszárny eljött – Ami Igazából Történt

Ennek a kettőnek fogalma sincs arról, hogy hogyan meséljen el egy történetet. Theldurin története túl rövid volt, Lucien története kicsit túl magas, ha érted, mire célzok.
És, egyik történetben sem voltak dögös babák.
Azon a napon, amikor Halálszárny eljött, vércseppek hullottak az égből. Azt hiszem, akkor épp az új  motoromat mutattam meg néhány dögös macának: egy orkcsajnak, egy édes kis éjelf-lánynak, egy emberlánynak, valamint… egy vérelf srácnak.
Természetesen a … szedtem fel. (itt mindenki képzelje oda a neki tetszőt )
Lerobogtunk a sziklákról, óvatosan kikerülve a zuhanó köveket. Amikor elértük a kanyon szélét, eszembe jutott, hogy a motorom tud repülni. Hát ezt jobb lett volna korábban is tudni.
Így felrepültem a kanyontól északra található kőoszlop tetejére. Repülés közben gyengéd pillanatokat éltem át a babámmal.

A kőoszlop tetején ott volt Halálszárny emberi alakjában. A végső összecsapás ideje elérkezett!
Hirtelen azonban Theldurin tűnt fel és behúzott egyet Halálszárnynak!

- MICSODA? – kiáltott fel Martek. – Hagyd abba Theldurin! Ez az én történetem!
Martek mélyet sóhajtott: – Rendben. Nem kell meghallgatnotok, hogy hogyan győztem le Halálszárnyat egy késpárbajban. A ti bajotok.

Hősünk teljesen össze volt zavarodva a történetek hallatán, és bosszankodott, hogy tudhatta, hogy pár sörrel a hóna alatt elinduló fickóknak soha nem lesz semmi bajuk, csak azoknak, akik a keresésükre indulnak és szerencsétlen módon még meg is találják őket! A három úriember azonban megköszönte hősünknek, hogy meghallgatta történeteiket, egymást már úgyis unták egy kicsit. Hősünk így meglehetősen bosszúsan tovaindult. Távoztában még hallotta Theldurint:
- Sajnálom, hogy félbeszakítottalak, Martek. De be kell vallanod… ötvenszer jobb lett így a történeted. A következő kört én állom!

Remélem tetszett. Örülnék, ha megírnátok, hogy nektek mi volt a wow-ban a legkedvencebb questchainetek, amit akárhányszor újrajátszanátok.

Malygos volt a sárkányaspekustok között a legidősebb, így valószínűleg minden sárkány legidősebbje. Norgannon, a Titán mester ruházta fel őt óriási hatalmával, és tette meg a mágia és az arcane őrzőjévé, a kék sárkánynemzetség Aspektusává.

Az Ősök Háborúja során testvére és jóbarátja, Neltharion rábeszélte a többi aspektussal együtt, hogy erejükkel járuljanak hozzá egy erős fegyver, a Sárkánylélek (Dragon Soul) létrehozásához. Azonban Neltharion, vagy ahogy akkor kezdték hívni, Halálszárny (Deathwing) becsapta őket, és a saját céljaira használta a fegyvert. Amikor az éjelfek serege ellen fordította az immár Démonléleknek (Demon Soul) nevezett fegyvert, a többi sárkány aspektus megpróbálta megállítani őt, azonban a Démonlélek segítségével Halálszárny legyőzte őket. A támadásban Malygos mind testileg, mind szellemileg súlyosan megsérült, de nem érte el nemzetsége végzete, amelyet majdnem teljesen kiirtottak. A veszteséget látva Malygos kezdett megőrülni, mert bűnösnek érezte magát a fegyver létrehozásában. Északszirten (Northrend) található fekhelyéhez ment, és tízezer évig rejtőzködött ott.

A Második Háború után Halálszárny elraboltatta Alexstraszát és Grim Batolba vitte. Hű társa, Korialstrasz Malygoshoz fordult segítségért, és hosszas rábeszélés után rávette a kék sárkányt, hogy szálljon szembe Halálszárnnyal. Miután legyőzték Halálszárnyat, és Rhonin elpusztította a Démonlelket, annak minden ereje visszaszállt az aspektusokra. Úgy tűnt, hogy a túlélő kék sárkányokkal együtt Malygos is rendbe fog jönni, és visszanyeri korábbi erejét és hatalmát.

Történt időközben, hogy Tyrygosa a Külső Földeken (Outland) rájött, hogy a Pokolszárnyas sárkányok (Netherwing dragons) csak egy erőteljes arcane energiaforrás segítségével lesznek képesek kiszabadítani magukat. Ezért portálokat nyitott Azerothra, és pár Pokolszárnyas sárkányt a kék sárkányok energiájának forrásához, a Nexushoz vitt. Azonban a hatalmas energiától a Pokolszárnyas sárkányok megőrültek, és elhatározták, hogy a saját uraik lesznek és uralmuk alá vonják egész Azerothot. A sárkányok megtámadták a kék sárkányokat, ezzel felriasztva Malygost. A még nem teljesen felépült aspektust a Pokolszárnyas sárkányok filozófiáját félreértette.

Immár nyitott szemmel kezdte figyelni a nagyszámú halandó mágia-használót Azerothon, és elkezdett aggódni, hogy ez a korlátlan arcane-használat ismét Azerothra fogja csábítani a Lángoló Légiót (Burning Legion), ahogyan azt az Ősök Háborúja idején a Nemesenszületett (Highborne) elfek mágiahasználata tette. Úgy találta, hogy az apróbb népek mágia-használata elfogadhatatlan, és úgy döntött, hogy a közelgő katasztrófát mint a mágia őrzője, megakadályozza. Így a titán Norgannon által neki ajándékozott térkép, az Arcanomicon felé fordult, amely Azeroth mágia energiavonalainak (ley lines) helyét mutatta. Az energiavonalakat saját lakhelye, a Nexus felé terelte, amelyen keresztül az Örvénylő Világ (Twisting Nether) felé küldte. Ez a tette veszélyes következményekkel járt: szakadékokat nyitott a mágikus dimenzióba.

Malygos cselekedete nem maradt észrevétlen Azeroth többi lakója előtt sem. Dalaran elit mágusai, a Kirin Tor meggyengült tagjai elfogyó erejükkel egész Dalarant kiszakították a földből, és lebegő városként Északszirtre helyezték. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra: közelebb voltak a Lidérckirály (Lich King) elleni támadás középpontjához is, valamint Malygoshoz is. A Kirin Tor néhány tagja azonban átpártolt a kék sárkány aspektushoz abban a reményben, hogy így megőrizhetik erejüket. Az ő feladatuk lett a mágikus ereklyék és tárgyak elpusztítása, a tiltott mágiahasználók bebörtönzése, és az energiavonalak elterelésében való segítségnyújtás.

A halandó mágusokon kívül a vörös sárkánynemzetség is felfigyelt a közelgő veszélyre. Mivel az ő feladatuk volt az élet védelmezése, természetesen nem pártolták Malygos azon ötletét, hogy minden mágiahasználót meg kell ölni, mert veszélyezteti Azerothot. Az ő számukra a kék sárkány jelentette a veszélyt, akit meg kell állítani bármilyen módon. Ezért szövetséget kötöttek a Kirin Torral, és a két csoport együtt indult Malygos ellen.

A Nexus Háború kitört…

A háború során Malygos ismét elvesztette egy hitvesét: Sindragosa elvesztése után, akit Halálszárny ölt meg, Saragosát is megölték. Ezúttal a vörös sárkány, Keristrasza segítségével terítették le a kék sárkányt. Ezt a veszteséget azonban Malygos nem tűrhette bosszú nélkül: elfogta Keristraszát, és a vörös sárkányt akarata ellenére is hitvesévé tette. Kihasználta őt, rúnákat égetett a bőrébe, és hatalmas mágiájával addig kínozta, amíg az meg nem őrült. A Keristrasza kiszabadítására érkező csapat már csak leszámolni tudott az arcane hatalma alá került sárkánnyal.

A következő rájuk támadó csapatot is elfogta Malygos és a Nexus Oculusnak nevezett szárnyába zárta őket. A felszabadításukra érkező csapat megtalálta a három foglyot: a vörös sárkány Belgaristraszt, a zöld sárkány Verdisát és a bronz sárkány Eternost, akiket a vallató Drakos őrzött. A kék sárkány legyőzése után további őröket és az itteni vezetőt, Eregost kellett megölniük ahhoz, hogy végső céljukat elérjék: megakadályozzák, hogy az ideterelt arcane energiát továbbítsák az Örvénylő Világba.

Malygos maga saját birodalmában, az Örökkévalóság Szemében (Eye of Eternity) bújt. Ahhoz, hogy ide bejussanak egy kulcsot kellett megszerezni, amelyet Sapphiron őrzött. Sapphiron volt a sárkányok kincseinek megbízott őre addig, amíg Arthas meg nem ölte, és fel nem támasztotta fagyott wyrmként (frost wyrm). Később Kel’Thuzaddal együtt Naxramassba küldték, ahol végül az ott kalandozók ölték meg, és szerezték meg tőle a kulcsot.

A sárkányaspekustok úgy döntöttek, hogy Azeroth érdekében a minden józanságát elvesztett Malygosnak halnia kell. Az Élet védelmezője, Alexstrasza személyesen tartott a bátor csapattal az Örökkévalóság Szemébe. Szívében fájdalommal, hiszen számára minden élet, és különösen a bátyja életének kioltása mély fájdalommal járt, azonban a nagyobb jóért cselekedve fordult halott bátyjához:

- Azt tettem, amit tennem kellett, bátyám. Nem adtál nekem más választást. Ez a megoldás nagyon fáj nekem, de a pusztításnak – a számtalan élet kioltásának – véget kellett vetni.

- Meggyászolom Malygos elvesztését még a mostani őrültsége mellett is. Valaha egy őrző, egy védelmező volt. A mai napon a világ egyik leghatalmasabbja bukott el.

- A Vörös Sárkánynemzetség fogja magára venni a terhet, hogy az Azerothra hozott pusztulást jóvátegye. Menjetek haza népetekhez, és pihenjetek. A holnap új kihívásokat fog hozni, és készen kell állnotok arra, hogy szembenézzetek velük. Az élet megy tovább.

Kezdjük a leghomályosabb szereplővel, Crowley testvérrel. Őróla roppant keveset tudni, a World of Warcraft megjelenése óta a Cathedral of Light (a stormwindi székesegyház) pincéjében áll. Ad egy questet, ami átvezet Desolacera, később ez a quest sorozat küld el a Scarlet Monasterybe.

A névazonosság miatt kapcsolják csak a Crowley családhoz, de sehol semmi hivatalos információ ezt nem erősíti meg.

Brother Crowley karakterét valószínűleg Aleister Crowley ihlette, erre utal az is, hogy a küldetésben, amit Crowley ad, Brother Antonhoz küld. Az ő figurája valószínűleg Anton LeVay-re utal, az amerikai sátánista egyház alapítójára, akire Aleister Crowley nagy hatással volt.

 Lord Darius Crowley

Darius Crowley egyike azon gilneasi nemeseknek, akik ellenezték, hogy Genn Greymane király elzárkózzon a Szövetség többi tagjától, elszeparálva népét a Greymane fallal. Ő volt a Northgate elleni lázadás vezetője, ami közvetlenül a gilneasi polgárháborúhoz vezetett. Ő is worgen lett és most a Gilneasi Felszabadítási Front (Gilneas Liberation Front) vezetője, a Bloodfang Pack oldalán harcol a forsakenek ellen.

Lord Darius Crowley

A nemes kezdetek

A második háború idején a földjei a jelenlegi Greymane falon kívül eső területekre, illetve annak közvetlen szomszédságában terültek el. Általában kedvelték az emberek, mert karizmatikus személyiség volt, határozott jellem és kifejezetten nagylelkű. Ezek a tulajdonságok nagy tiszteletet vívtak ki neki a Nemesek Tanácsában is, és fiatal kora ellenére Genn Greymane király barátságát is elnyerte. Darius volt az egyik nemes, aki elkísérte Greymane királyt a Fővárosba, mikor meghallották, hogy az orkok elpusztították Stormwind királyságát. Crowley szimpatizált a szerveződő Szövetség eszméivel és azt tanácsolta Genn királynak, hogy küldjön támogatást. Genn azonban nem kedvelte a Szövetséget, és bár saját önző okai miatt végül megállapodott, de csak jelképes segítséget küldött.

A lázadó nemes

Amikor végül Gilneas elhagyta a Szövetséget Greymane király egy hatalmas falat építetett. Darius Crowley nem volt hajlandó feladni és magára hagyni a falon kívülre rekedt népét és lázadást szított uralkodója ellen. Ő vezette a Northgate lázadást, ami közvetlen oka lett a gilneasi polgárháborúnak. Hogy megtorolja Greymane döntését a Szövetség elhagyásáról, Darius segítséget küldött Lady Jaina Proudmoorenak a harmadik háborúban (Gilneas Brigade), végül árulásért letartóztatták, a Stoneward börtönben tartották fogva.

Amikor a megvadult worgenek felprédálták Gilneas városát Crowleyt kalandorok segítségével kiszabadították és meggyőzték, hogy támogassa Greymane király evakuálási tervét. Hogy megmentse a menekülő civil lakosságot egy csapat elszánt emberrel magukra vontáka  támadók figyelmét és elcsalták őket a székesegyházba, a Light Dawn Cathedralba. Sajnos a túlerő győzedelmeskedett és ők is worgenné változtak.

Nem sokkal később - míga  Forsakenek lerohanják Gilneast – Crowley és night elf szövetségesei megbújnak Blackwald erdejében és igyekeznek az elvadult worgenekben feléleszteni az emberiség szikráját. Itt keresi fel őt Genn Greymane király és Lord Vincent Godfrey, hogy egyesítse erőit az ő csapataikkal és segítsen kiűzni a Forsaken csapatokat a királyságból. Mivel Godfrey elég ellentmondást nem tűrő modorban parancsolgat, Darius elküldi őket a fenébe, de a király mint egykori barátjával beszél vele és végül meggyőzi őt, felfedve, hogy ő maga is a worgen átokkal lett sújtva. Darius így részt vesz a Battle for Gilneas akcióban, a város visszafoglalásáért. A csata sikerrel zárul, de sajnos a Forsakenek újra bevetik a blightot, ami megfertőzi az egész várost és fel kell adniuk újra. A worgenek ekkor Darnassusba menekülnek.

Gilneasi Felszabadítási Front

Nem így Darius, aki a Bloodfang Pack és egykori csapatai maradékával északra indul és Silverpine Forestben harcol a Forsakenek ellen. Sikereket érnek el, ám a közben élőholttá vált Lord Godfrey azonban elrabolja a lányát, Lornat és Sylvanas választás elé állítja Dariust: vagy visszavonul a csapatival, vagy Lorna is élőholttá válik. Darius megtörik és a lánya megmentéséért cserébe visszavonul. Sylvanas is állja a szavát és Darius csapatai a még mindig háborús övezet Gilneas felé indulnak.

Lorna Crowley

Lord Darius Crowley gilneasi nemes lánya. Lorna aktív szereplője a kezdő worgen játékosok kalandjainak, részt vesz Gilneas evakuálásában, a város visszafoglalásában, majd követi apját Silverpineba és Gilneasi Felszabadítási Fronthoz csatlakozik.

Lorna Crowley

Apja ősi ellenfele, Lord Godfrey itt üt rajtuk Forsaken seregével és rabolja el Lornát. A lány lesz a Banshee királynő, Sylvanas zsarolási eszköze apjával, Dariusszal szemben. Darius nem bírta végignézni, hogy lányából is zombi váljon, így megtört és csapataival – és Lornával – visszavonult Gilneasba.

A leglátványosabban Kalimdor és Eastern Kingdoms tájain látszik Deathwing kegyetlen és erőszakos visszatérése, de Azeroth hősei közül is sokan drasztikus fizikai és lelki átalakuláson estek át.

A sorozat előző részeiben megnéztük, hogy miként hatott mindez Thrallra, a sámánra és a Horda új vezetőjére, Garroshra. Ma Varian király fiát, Anduin Wrynn-t vesszük górcső alá, vajon az ő életére miként hatott a kontinenseket megrázó változás.

(Forrás: http://eu.battle.net/wow/en/blog/2473642#blog)

Anduin Wrynn - egykor és most

Anduin – bár még csak tinédzser volt – stormwindi hercegként már rengeteg gyötrrelmet állt ki, hogy a legkézenfekvőbbet említsük Onyxia, a fekete sárkány elrabolta. Mégis a legnagyobb kihívás számára az apjával való kapcsolata. Bár tudja, hogy Varian ragaszkodik hozzá és szereti őt, de tisztában van apjának másik énjével is, a hirtelen fellobbanó erőszakos gladiátorral, amit óvatosan és nehezen kezel. Állandó vita tárgya köztük, hogy apja harcost szeretne nevelni fiából, akinek ez nincs ínyére.

Anduin Wrynn gyermek-királyként

A Kataklizma eseményei új fejezetet nyitottak a herceg életében. Míg harci kiképzésen volt a törpök erődjében, Ironforgeban tanúja lett ahogy Moira Thaurissan (Magni Bronzebeard elidegenedett leánya) Dark Iron törpéi segítségével egy egész várot túszul ejtett.És bár törvényes utódja apjának, elsietett és forrófejű lépéseivel kivívta maga ellen Varian király haragját. A király és egy csapat SI:7 ügynök hamarosan beszivárgott a törpök városába, azzal a szándékkal, hogy meggyilkolják a pimasz törpöt. Csak Anduin bölcsessége és határozott beavatkozása mentette meg Moira életét, ezzel elhárítva egy politikai katasztrófát és egy újabb törp polgárháborút.

Ironforgeban találta meg a saját útját is, a Szent Fény tételeit követő pap lett. Akik közelről ismerik Anduint tudják, hogy ez a szent fegyelem tökéletesen illik a herceg vérmérsékletéhez, aki már többször bizonyította hogy könyörületes és megfontolt. Anduin gyorsan lett gyermek-hercegből férfi, akinek saját véleménye van, ami mellett ki is áll, például nem osztja apja bizalmatlanságát (és gyűlöletét) a Hordával kapcsolatban. Apja, Cairne halála után ő látta el bölcs és megnyugtató tanácsokkal Baine Bloodhoofot a tauren vezért. Mégis, Azeroth jelenlegi zűrzavaros állapotában kérdéses még, hogy Anduin életének folyása milyen irányt vesz, követi a Szent Fény tanait vagy más ösvényre lép.

Anduin Wrynn herceg

Mivel Andrással azonosak az elképzeléseink a lore tekintetében, ezért úgy döntöttünk, hogy egységben az erő. Elsősorban a Warcraft történelmének talán kevésbé ismert eseményeiről fogok írni, valamint valószínűleg a Tájak és városok sorozatban is segíteni fogom a munkát. Aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle! Mivel olyan dolgokról szeretek írni, amik másokat is érdekelnek, ezért szívesen fogadok minden ötletet, javaslatot, témát!

A mai alkalommal a War of the Shifting Sands, vagyis az Áradó Homok Háborúját mutatnám be. A háború közel ezer évvel ezelőtt, vagyis jóval a Sundering után, de még a Sötét Portál megnyitása előtt zajlott.

Előzményének tekinthető, hogy C’Thun jóslata szerint, amikor a Titánok Azeroth megformálása után visszatértek a bolygóra, szembesültek azzal, hogy Azerothot gonosz ősi teremtmények, Old Godok kezdték el befolyásolni. A mai Tanaris területén aztán egy Titán és egy Old God élet-halál harcot vívtak egymással. Mindketten ottmaradtak, vagy legalábbis sokáig ezt hitték…

Az örök csillagfény földje, Kalimdor, gondos anyja volt összes teremtményének. Az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) mágiája áthatolt a területen és hatalommal ruházta fel a növény- és állatvilág sokaságát, akik hazájuknak tekintették ezt a világot. Ebből a mágikus éterből született a Silithid faj. A Silithideken keresztül egy Old God megkísérelte szétválasztani a világot, ezért a Silithidekből a saját képmásához hasonló avatarokat készített. Ezeket az avatarokat Qirajiként ismerjük. Az értelemmel és életcéllal rendelkező Qirajik elnevezték készítőjüket: megszületett C’Thun… Évezredekig dolgoztak lázasan a Qirajik azon, hogy egy olyan hadsereget építsenek, amely letarolja a világot, amely elárulta istenüket. Ahn’Qiraj hatalmas erődje volt az egyre növekvő hadsereg otthona, amelyet az érkező C’Thun számára készítettek elő. A pillanat, amire C’Thun olyan türelmesen várt, végül elérkezett. Gyermekei évezredeket töltöttek azzal, hogy egy egész Kalimdoron bosszút álló hadsereget építsenek ki, és a céljuk már csak egy karnyújtásnyira volt tőlük.

A Titánok ekkor már régen elhagyták ezt a világot. Csak az éjelfek, akik valaha benépesítették ezt a területet, védték a földet. Rajaxx Tábornok, a hatalmas Qiraji rendelte el az első behatolást Silithusba. Csak egy valaki állt útjában: az Agancssisakos Fandralként (Fandral Staghelm) ismert éjelf. Fandral már a Sundering után született és Malfurion egyik legtehetségesebb tanítványaként hamarosan a fődruida jobbkeze lett. A Qirajik úgy nevezték, hogy Kar’sis, ami Qiraji nyelven a „föld kezét” jelentette. Fandral és serege óriási túlerővel nézett szembe, mert Rajaxx csapatainak végeláthatatlan serege áramlott ki Silithusból. Úgy tűnt, hogy Fandral csak egy porszem lesz a Qirajiknak. De irányítása alatt az éjelf seregek egyesült erővel védték Kalimdort, ezzel jelentősen lassítva a Qiraji erőket.

Vek’nilash és Vek’lor, Ahn’Qiraj Ikercsászárai templomuk szentélyéből figyelték a háborút. Az éjelf seregek kitartása komoly gondot okozott számukra. Meg kellett találni a vezetőjük gyenge pontját. Ez hamarosan sikerült is. Agancssisakos Fandral egyetlen gyenge pontja fia, Valstann volt, aki apja jobbkezeként szolgált. Büszke és nemes harcos volt, akinek elhivatottsága és apja iránti imádata megingathatatlan volt, és az Ikercsászárok ezt gyengeségnek érezték. Egy olyan gyengeségnek, amelyet kihasználhatnak. Azt parancsolták a Qiraji erőknek, hogy vonuljanak vissza, és a sivatag homokjába rejtsék nagyszámú seregüket. Egy kis támadást indítottak Déliszél Falva (Southwind Village) ellen, amíg Agancssisakos főseregeit lefoglalták.

Valstann abbéli igyekezetében, hogy megfeleljen apjának, meggyőzte Fandralt, hogy engedjen át neki egy apró sereget Déliszél megvédelmezésére. Fandral biztos volt benne, hogy mivel a hadiszerencse melléjük állt, semmilyen veszély nem fenyegeti szeretett gyermekét. A csapba bezárult. Valstannt a rejtőzködő Qiraji seregek elfogták és Déliszél Falvát letiporták. Rajaxx magával vitte a fogoly Valstannt a fővonalakhoz, ahol Agancssisakos és az éjelf erők szeme láttára széjjeltépte a fiatal fiút.
A háború folytatódott, de a Qirajik elérték céljukat: Agancssisakos Fandralból, a nagyszerű vezetőből mintha minden életerőt elszívtak volna. Hamarosan egész Silithust elöntötték a Silithidek és a Qirajik. Az éjelf sereget Un’Goron keresztül egészen a Tanaris sivatag határáig szorították vissza. Un’Gorot azonban nem tudták elfoglalni a Qirajik, mert „Isteni földek” voltak, és oda nem tudtak belépni.

Az éjelf seregek egyre reménytelenebbül folytatták a küzdelmet. Tudták, ha elesnek, az valószínűleg egész Azeroth vesztét fogja jelenteni. Ezért Tanarisban Fandral Anachronoshoz, Nozdormu leszármazottjához ment, és a Bronz Sárkánynemzetség segítségét kérte. Kezdetben Anachronos visszautasította, hogy a Bronz Sárkánynemzetség beavatkozzon az alacsonyabbrendű népek dolgába. Ez addig tartott, amíg a Qirajik szemtelenül megtámadták az Idő Üregeit (Caverns of Time), ekkor ugyanis Anachronos beleegyezett, hogy seregével csatlakozzon az éjelfekhez.

Anachronos hamarosan rájött, hogy még a hatalmas Bronz Sárkánynemzetség sem tudja megállítani a hódító qiraji erők áradatát. Ha ötven rovart semmisített meg egyetlen lélegzetével, száz másik lépett azon nyomban a helyére. Mivel az éjelf sorok egyre bizonytalanabbá váltak és már egészen Feralas vadonjáig terjedt északon a veszély, Anachronos úgy döntött, hogy az Aspektusok gyermekeit értesíteni kell a veszélyről.

Először Ysera Nemzetségét szólította meg. Meritha, az Álmodó válaszolt hívására és figyelmeztette Alexstrasza és Malygos Nemzetségeit is. A sárkányok Silithusban, több ezer láb magasan Ahn’Qiraj erődje felett az égben találkoztak. Ott volt Anachronos, Nozdormunak, az Idő Aspektusának gyermeke. A Smaragd Álomból érkezett Merithra, Yserának, a Természet Aspektusának gyermeke.
Caelestrasz, Alexstraszának, az Élet Aspektusának gyermeke képviselte a Vörös Sárkánynemzetséget. Arygos, Malygosnak, a Mágia Aspektusának gyermeke képviselte a Kék Sárkánynemzetséget.

A sárkányok látták, ahogy a silithidek és qirajiak végtelen folyama kiáramlott Ahn’Qirajból. Világossá vált számukra, hogy nincs az a hatalmas méretű sereg, amely valaha is véget vethetne ennek a háborúnak. A főtemplomból tíz- és tízezernyi Qiraji erő várakozott. Minden perccel egyre több született és szaporodott, készen arra, hogy rászabaduljanak a világra.

Arygos azonban egy furcsa kisugárzást vett észre. Ahn’Qiraj déli negyedében egy monolitikus templomból tompa mágia sugárzott ki, amelyet még soha nem érzékeltek a Qirajiaktól. Bár mindent megpróbáltak, egyiküknek sem sikerült mélyebbre behatolnia a templomba, hogy megtalálják ennek az energiának a forrását. Ekkor jöttek rá, hogy valami, egy ősi gonosz irányítja a Qirajikat. A sárkányok tudták, hogy mielőbb cselekedniük kell, hogy elkerüljenek egy újabb hatalmas katasztrófát. Óvatos megfontolás után úgy döntöttek, hogy a legjobb az lenne, ha a forrásukhoz közeli seregeket állítanák meg.

Az éjelfek és a sárkányok ezért közös erővel egy hatalmas válaszfalat építettek fel. Egy mágikus falat, amely visszatarthatta a silithideket és parancsolóikat Ahn’Qiraj falain belül a jövőbeni behatolástól. Ahn’Qiraj így maga vált a qiraji nép börtönévé. Ennek azonban ára volt: Merithra, Caelestrasz és Arygos a válaszfal felhúzása érdekében annak belső oldalán maradt, és így ők is Ahn’Qiraj foglyai lettek.

A mágikus zárat kívülről Fandral zárta be és Anachronos pecsételte le hatalmával. A falat egyben tartó varázslatot egy mágikus jogar, az Áradó Homok Jogarja hordozta. Anachronos tudta, hogy a jövőben egyszer újra ki kell majd nyílnia Ahn’qiraj kapujának, hogy a benne lakozó szörnnyel szembeszálljanak, akkor azonban majd egy felkészült sereg fogadja őket kintről.

A Jogart megőrzésre Fandralnak adta. Az éjelf druida azonban fájdalmában nem törődött a jogarral, hanem elhajította, és a jogar darabokra tört. A bronz sárkány Agancssisakos Fandral árulása után összegyűjtötte az Áradó Homok Jogarjának darabjait és visszatért az Idő Üregeibe. Azonban tartott attól, hogy az erős fegyver darabjai rossz kezekbe kerülhetnek, ezért szétosztotta a darabkákat a négy sárkánynemzetség között, hogy őrködjenek felette.

Ezer évvel később aztán eljött az idő, hogy szembenézzenek Ahn’Qiraj szörnyű urával Azeroth lakói. Anachronos egy fiatal éjelf papnőt, Shiromart bízta meg azzal, hogy a jogar darabkáit gyűjtse össze Azuregostól, Eranikustól és Vaelastrasztól. Miután összegyűjtötte a darabkákat, Anachronos egybeforrasztotta a jogart.

Shiromar felszólítására a Szövetség és a Horda rengeteg alapanyagot gyűjtött össze a háborúhoz, hogy felkészülten támadhassanak. A fiatal papnő tudta, hogy Kalimdor minden erejére és hatalmára szükség lesz a rájuk váró gonosz legyőzéséhez. Majd a Skarabeusz Gonghoz lépett és a Jogarral megkongatta.

A gong megszólalt, a kapuk megnyíltak. A háború újból elkezdődött. Qiraji sugárzó kristályok törtek utat maguknak Kalimdor földjén át. Obszidián kőből épült kolosszusok keltek fel a feltört földből. Zora kolosszus árnyékot bocsátott egész Silithusra, Ashi kolosszus kitört selyemgubójából, és Regal kolosszus is hallotta a csatazajt és mestere segítésére sietett.

Kalimdor serege azonban nem hátrált meg. A romokon keresztül elérték a templomot. Megfeszített erővel, minden tudásukat és bátorságukat bevetve küzdöttek meg a régi ellenféllel. A horror ismét elszabadult, ezúttal azonban nemcsak az éjelfekkel kellett szembenézniük a qirajiaknak. Kalimdor serege megállíthatatlan volt. Legyőzte többek között Rajaxx Tábornokot, Skeram prófétát, Huhuran hercegnőt, az ikercsászárokat, Vek’lort és Vek’nilasht. Legyőzték azt a Moamot, aki az Áradó Homok Háborúja során elfogott három sárkányt (Arygost, Merithrát és Caelestraszt) megkínozta és energiájuk elszívásával saját kegyetlen teremtményeit hozta létre. Legyőzték Ossiriant, akinek élete és sebezhetetlensége néhány ősi kristálytól fügött, miután egy nagy hatalmú sárkányt sikerült legyőznie ezer évvel korábban.

Végül ott álltak Ahn’Qiraj templomában a Qirajik irányítója, C’Thun az Old God előtt. És legyőzték. Bizonyítékul ott feküdt előttük C’Thun Szeme. Azonban egy Old Godot sem lehet teljesen elpusztítani, mert az egyben Azeroth halálát is jelentené. C’Thun valahol mélyen még mindig arra vár, hogy befolyása alá kényszeríthesse a világot.

Queen Azshara uralma csúcsán

Azshara volt az elfek legnagyobb uralkodója tízezer évvel ezelőtt, a valaha élt leggyönyörűbb elf asszony, ma ő a rettegett Nagak királynője. Miután ő és szeretett nemesenszülöttjei (Highborne) vereséget szenvedtek Malfurion Stormragetől és a Sundering során a tenger elnyelte őket Azshara átalakult, Nazjatar császárnője, a kígyószerű nagak vezetője lett.

Bár Azsharat minden elf feltétel nélkül szerette és tisztelte, ő csak az udvaroncait tartotta méltónak a megbecsülésre. Népe róla nevezte el a fővárosát Zin-Azsharinak hívták, ami hevenyészett fordításban talán azt jelentheti. Azshara dicsősége.

Naga varázstudó | forrás: blog.sina.com/yaorenwo

Az örökkévalóság kútja és a mágia tanulmányozása

Az örökkévalóság kútja mindig az elfek életének és kultúrájának központi elemét képezte, de a nemesenszületetteket Azshara szinte mániákusan arra ösztönözte, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássanak le benne a mágia megismeréséért. Azshara egyik legbizalmasabb udvaronca, Xavius tanácsos fejében fogalmazódott meg az ötlet, hogy az Örökkévalóság kútjának végtelen hatalmával tisztítsák meg a világot, formálják olyanná, ami tökéletesen megfelelne a nemesen születettek és főleg Azshara igényeinek.

Sajnos a hatalmas mágikus beavatkozás felkeltette a fürkésző Sargeras figyelmét is. Hogy szabadjára engedhesse Azeroth földjén a Burning Legion démonjait, a Sötét Titán Xavius bizalmába férkőzött, lenyűgözte őt, majd a hatalmába kerítette az óvatlan tanácsadót, akit gyorsan követek a nemesen születettek és végül maga Azshara is.

High Priestess Tyrande Whisperwind

Sargeras három leghatalmasabb kegyencét küldte (Hakkar the Houndmaster, Mannoroth the Destructor és Archimond the Defiler), hogy felügyeljék és vigyázzák a Légió útját Azerothon.

Mikor a démonok elkezdtek átözönleni a térkapukon és felprédálták a fővárost ellenállás kezdett szerveződni az elfek körében, bár Azshara ügyet sem vetett rájuk, hisz nem a nemesen születettek közül kerültek ki, így nem tartotta őket veszélyesnek terveire nézve. Azsharát teljesen hidegen hagyta népe sorsa, már leszámítva a nemesen születetteket, akiket ekkor még nem is fenyegetett semmi veszély a Légió részéről.

A Légió és vezérei titkos terveit siker koronázta volna, ha nem állja útjukat három éj elf, Malfurion Stormrage a druida és testvére a nemesenszületett varázsló, Illidan Stormrage és Tyrande Whisperwind, Elune papnője. Segítette még őket három, a jövőből érkezett hős, egy elf formába bújt sárkány, egy nagy hatalmú ember varázsló és egy sokat tapasztalt ork veterán (Rhonin, Krasus és Broxigar).

Azshara és társai már majdnem megnytották Sargeras számára a Dark Portalt, mikor a három éj elf és a jövőből érkezett szövetségeseik együttes ereje elpusztította azt. A saját kudarcán is feldühödött királynő felelőségre vonta Mannorothot, aki dühében majdnem rátámadt, de hamar rájött, hogy ez dőreség lenne, mert Azshara olyan erőt birtokol, amivel csak Sargeras, Kil’jaden vagy Archimonde tudna dacolni.

Sundering

A portál megsemmisült, Azeroth a kút elszabadult energiájától meghasadt, az elfek által hőn szeretett Kalimdor kettészakadt és egy része elsüllyedt. Azshara rádöbbent, hogy kudarcot vallott, úgy döntött nem várja be, hogy Sargerast neki kelljen értesítenie, ezért maga köré gyüjtötte hűséges szolgálólányait és elmenekült.

Mikor az Örökkévalóság kútjának fekete vize elöntötte a palotáját megidézett egy mágikus pajzsot, ami őt és nemesenszületett híveit megóvta a fulladástól míg a palotával együtt a mélybe süllyedtek.

De a merülés közben Azshara fejében egy hang suttogott egy más menekülést ajánlva (Van másik út is… több lehetsz, mint amiről valaha álmodtál… segíthetünk neked… és ha eljön az idő, amit biztosítunk neked… szolgálsz majd minket…). A királynő varázslata összeomlott, mégse fulladt meg, mert a Kút ereje kitöltötte a tüdejét. Gyűlölete és dühe szétterjedt Azsharában és egyszerre gyönyörű, de rettenetes szörnyeteggé alakította át, lelkének mélyében rejtve gonoszságát és rosszindulatát.

Azshara királynő a mondák ködében és a valóság

Queen Azshara - Naz'jatar

Azshara királynő szolgálólányaival és sok nemesenszületett követőjével süllyedt el a tenger habjaiban. Az Ősi Istenek választották ki Azsharát, hogy új és félelmetes eszközük legyen, őt és követőit nagaká alakították. Így a félelmes hatalmú Azshara királynő tovább élt az óceán mélységében és a nagak császárnőjévé vált. Miután új öntudatukra ébredtek úgy rendelkezett, hogy új, nagyobb palotát építsenek neki, mint amilyen régi hazájukban volt.

A Sundering óta eltelt több ezer év, de Azshara még mindig a hatalmas óceánmélyi árokvárosban, Nazjatarban él. Övé lett a nagák hatalma, testét hatalmas csápok és félelmetes hatalommal bíró ékszerek borítják. Nem sieti el bosszúját, kivárja az időt míg nagái hatalma akkorára nő, hogy az álnok éj elfeken biztosan győzedelmeskedhessenek. A nagak királynőjeként él a tenger mélyén…

Új formájában Azshara több, mint 20 láb magas hatalmas termetét 5 polip csáp szerű lábon hordja. testéből négy kar nő ki, két kezében tartja hatalmas csiszolt fa gerelyét, melynek arany, levél mintájú hegye van. Hasonlatos a tengeri boszorkányokhoz, fejét vonagló kígyók borítják haj helyett, és hiába alakult át egy szörnyeteggé arca még mindig az egykor gyönyörű elf lány szépségét mutatja.

A Nagak feltétel nélkül szolgálják Azsharát. A legtöbben a közelében, a mélytengeri árokban épült fővárosukban, Nazjatarban élnek.

Queen Azshara varázsa

Azshara rendkívül karizmatikus személyiség volt már a kezdetektől, de ahogy arra Illidan rájött mágikus képességeivel ezt csak felerősítette. Azshara egy varázslatot alkalmazott, hogy vonzerejét még nagyobbra növelje. Azshara ereje akkora volt, hogy trükkjét lelepleződne csak Illidanak és Mannorothnak sikerült, a night elf is már csak az után látott át rajta, hogy Demon Hunterként Sargeras elvette a szeme világát, hogy különleges mágikus képességű szemmel pótolja.

Szépségének és intelligenciájának kiemelkedő fölénye elrejtette mindenki előtt a kedvezőtlenebb, negatív tulajdonságait. Szolgálói gyakorlatilag bármi árat hajlandóak voltak megadni, akár a saját életüket is feláldozták, hogy emelkedjenek a szemében. Xavius, akinél Azshara hatalma jóval nagyobb volt nem tudta kivonni magát a bűvöletéből, teljesen beleszeretett.

Azshara tervei

Mikor végül Azshara úgy érezte, hogy eljött az ideje megmutatni a világnak a nagák hatalmát a felszínre küldte Lady Vashjt, hogy teremtsen kapcsolatot az ott lakókkal. Még mindig az éj elfek elleni bosszú a legfőbb célja, de egész Azerothnak meg akarja mutatni a hatalmát. Ám a világ sokat változott és Azshara óvatos.

Hatalmas erődök hevernek romokban. Fényes lánggal égnek az egykor zöldellő erdők a naplemente szürkületében. Az utazók elbeszéléseiből tudjuk, hogy az eddig száraznak ismert sivatagok ma termékeny oázisok.

Rengeteg dolog változott meg Azerothon a kataklizma óta. A leglátványosabban Kalimdor és Eastern Kingdoms tájain látszik Deathwing kegyetlen és erőszakos visszatérése, de Azeroth hősei közül is sokan drasztikus fizikai és lelki átalakuláson estek át.

Garrosh Hellscream

Sokan megkérdőjelezték Thrall döntését, mikor Garrosh Hellscreamet nevezte ki a Horda vezetőjének, de ez az Outlandről szármázó Mag’har ork már felvázolt egy irányt a népének, mely alaposan megváltoztatja Azerothot.

Az ork megváltójának fiaként (??? ez itt homályos kissé), Garrosh Hellscream a szomorú kötelességnek érezte népe szolgálatát. Magán hordta apja árulásának szégyenét, és félt, hogy ő is örökölte Grom gyengeségét, míg meg nem ismerte apja történetét, végső tettét a Burning Legion ellen. Amikor Thrall Nagrandba érkezett és feltárta elötte az igazságot apja mártíromságáról a Mag’har átalakult. Eltelt megtalált erejével, és bizalommal. A warchieffel Azerothra utazott, mint Thrall tanácsadója.

Hamarosan a Warsong Offensive hadúrának nevezik ki, és ezen a poszton Garrosh bátorsága, kitartása és forrófejűsége mély aggodalmat okozott a Horda vezetőinek. Ezek az aggályok csak fokozódtak miután Thrall Warchiefnek nevezte ki, és Garrosh nagyon kevés figyelmet szentelt a saját faján kívüli vezetők szavának.

Hellscream felemelkedését üdvözölte a legtöbb ork, aki úgy érezte, hogy Garrosh ösztönösen harcos, fölényes tárgyalásra nem sokat adó természete lehet az a szükséges forrás, ami segít visszatérni az igaz ork ösvényre.

Bár Garrosh méltányolja a zöld bőrű orkok nyilvános elismerését, sőt talán élvezi is, vezetőként kevés ideje és türelme van ezt kimutatnia. A figyelmét most Orgrimmar falainak megerősítésére, valamint népe életéhez létfontosságú élelmiszer, fa és egyébb cikkek beszerzésére fordítja, különösen mert ezek a legutóbbi szárazság óta egyre szűkösebben elérhetőek. Ha ezeket csak az önző Szövetséges kutyák vérének árán tudja megszerezni: ám legyen!

A Horda többi ágai máris bizalmatlanok, Garrosh megtanulta, hogy ezen csoportok vezetői sokkal erősebbek, mint eredetileg gondolta. A párbaj, melyben végül megölte High Chifetin Cairne Bloodhoofot, a taurenek közti polgárháborúba került. A Vol’jin által vezetett Darkspear trollok kivonulása Orgrimmarból több elégedetelent megfertőzött, a Horda egykor erős katonai hatalmát meggyengítette. Sylvanas Windrunner, a Forsakenek Sötét Úrnője, nem rejti véka alá milyen rossz véleménnyel van az új Warchiefről. Garrosh sose hitt a diplomáciában – akár a Szövetséggel, akár a Horda többi tagjával – és mostanság kezd ráébredni ennek a gondolkodásmódnak az árára. Ettől függetlenül az ő elképzelése egy megerősödött, felemelkedő Horda víziója. Végül el kell mondani, hogy sokan úgy érzik Garrosh elképzelései fogják megmenteni a Hordát, míg mások a küszöbönálló bukás szelét érzik.

Blackrock Mountain az Ashbringer című képregényben.

Történelem

Az a vidék ahol ma a Blackrock Mountain és Searing Gorge fekszik valaha Redrige Mountains északi része volt, ám Thaurissan, a Dark Iron törpök ura a Három Pöröly háborújában megidézte Ragnarost, a Firelordot, és a ceremónia nyomán egy hatalmas vulkán emelkedett a táj fölébe…

…ez a vulkán a ma Blackrock Mountainként ismert hatalmas hegy. Az erupció során a környék brutális változásokon esett át. Kialakult a vulkán mellett Searing Gorge is, és a Ragnaros által rabszolgává tett Dark Iron törpök buzgó áskálódásokba kezdtek, a föld alatt kialakult Blackrock Spire hatalmas törp tárnája. Blackrock Spire a talajszint feletti tárnákat jelenti, amik a vulkán krátere körül húzódnak, míg a föld alatti, nagyrészt láva borította részeket Blacrock Depthsként ismerjük.

Blackrock Mountain

Az első háború alatt a hegységet elfoglalták a Draenorról átözönlő orkok, Rend Blackhand vezetésével. Megállapodást kötöttek a Black Dragonflight aktuális vezetőjével, Nefariannal.

A második háború alatt Blackrock Spire volt az ork erők főhadiszállása, és a háború, és Azeroth egyik legvadabb csatája itt zajlott le.

A háború után a hegységben megváltoztak az erőviszonyok. Ragnaros és Nefarian állóháborúba kezdtek a hegy birtoklásáért, semmilyen eszköztől nem riadtak vissza. Ragnaros az Iron Dwarfokat, azok gólemeit, és saját csatlósait vetette be, elementálokat, szörnyetegeket és kisegítette a Twilight Hammer is.

Nefarian a Blackrock Clan orkjait, egy kis csoport ogrét és trollt, saját sárkányfattyú hadnagyait és a Chromatic Dragonflightot tudhatta maga mögött.

Nefarian a hegy tetején állította fel trónját, ahonnét átláthatt az egész területet, míg Ragnaros a hegység mélyén rejtőzött el, a hegységet tápláló vulkáni magma magban.

Mindkét vezető Azeroth egésze fölé akarta uralmát kiterjeszteni, de a halandók nagy szerencséjére elfoglalta őket az egymással való gyűlölködés.

Cataclysm

Visszatérésekor, Deathwing, a Black Dragonflight atyja kiegyezett Ragnarosszal, szövetségre léptek, hogy kiírtsák Azeroth halandó lakóit. Ragnaros a firelandsre távozott és a megváltozott erőviszonyokat még nem tudjuk pontosan a hegy besjében.

Földrajz

A Három Pöröly háborúja és Ragnaros megidézése

Hat dungeont találunk Blackrock Mountain belsejében. 48. és 60. szint közötti kalandorokat Blackrock Depths tárnái várnak. Blackrock Spire két szárnyra oszlik, Upper Blackrock Spire 52.-60. szint között kihívás 10 fős raideknek, míg Lower Blackrock Spire ugyanezen a szinthatáron, de 5 fős csoportoknak biztosít jó lootot. Molten Core (T1) az első 40 fős raid instance 60. szintű játékosoknak, míg ha ezen túljutottunk, akkor Blackwing Lair (T2) vár 60.-on, szintén, 40 főt.

A Cataclysmban két új instance került a hegybe, Blackrock Caverns egy új, belépő szintű instance 80.-81. szintűeknek, 5 főre optimalizálva. Blackwing Descent viszont 85. szintre készült, 10 és 25 fős verzióban is elérhető raid, a végén Nefarian vár minket!

Onyxia Deathwing – a Fekete Sárkányok vezetőjének – lánya. A múlt homályába vész, hogy Onyxia mikor költözött Dragonmurk barlangjába. Itt keltek ki a tojásaikból a követői (gyermekei?), akik elárasztották a barlang környékét, létrehozva Wyrmborgot a Theramore melletti mocsárvilágban.

Deathwing menekülése után gyermekei igyekeztek a megfogyatkozott fekete sárkányokat újra összeszervezni. Idősebb gyermeke, Nefarian, a Blackrock hegybe ütötte fel a tanyáját, itt leigázva a Rend Blackhand által vezetett eredeti horda maradékát (Blackrock Klán).

Nefarian leglojálisabb segítője, a húga maradt, Onyxia. A Sárkányhölgy, hasonlóan apjához mestere volt az ármányos politikának. Ember formában tevékenykedett szerte a világban, mint Lady Katrana Prestor. Már Deathwing is a Prestor nevet használta, ha ember formában járta Azerothot.

02. Onyxia Dustwallow Marshban

Mint már említettem a múlt homályába vész, hogy Onyxia mikor csapott le a mocsárban élő Stonemaul ogrék bázisára, de kiűzte őket a barlangjukból, felperzselte élőhelyeiket és megtelepedett a területen. A Dragonmurknak keresztelt barlang azóta is a főhadiszállása, itt vigyáz a rengeteg tojásra, amikkel a Fekete Sárkányok népes nemzetségét kívánja újra feltámasztani.

Természetes, hogy egy ilyen ambiciózus sárkány jelenléte nem maradhat nyomtalan. A barlangjának környékét elárasztották leszármazottai, a különféle sárkányfattyak, repülő férgek. Bárki közeledik a területükhöz helyből megtámadják.

• Térkép: Dustwallow Marsh

03. Onyxia, mint Lady Katrana Prestor

Onyxia, ember formájában az elmúlt években teljesen beépült a stormwindi politikai életbe. Az ő machinációinak köszönhető, hogy a király, Varian Wrynn évekre eltűnt a trón közeléből.

A lényeg a  következő:

A király elindul Theramoreba, Katrana – azaz Onyxia – sugalmazására, út közben azonban nagák támadják meg a hajót, és a király az összecsapást követően eltűnik. Fia, Anduin Wrynn, Katrana Prestor és Bolvar Foredragon mentorálásával irányítja a déli királyságot. Feltűnik újra a király, aki valójában Onyxia bábja, és teljesen értelmetlenül viselkedik. Ez nem tetszik Anduinnak, és nyomozni kezd az ügyben. Idő közben egy orkok által fogva tartott gladiátor, Logosh, egyre több mindenre emlékszik vissza, lassan rájön, hogy ő Varian Wrynn. Hosszú és kalandos történet során bebizonyítja, hogy ő a király, és a legnagyobb leleplezés kellős közepén Onyxia meglép Anduin Wrynnel.

Varian a fia megmentésére indul és egy rövid, de annál hevesebb összecsapásban megöli Onyxiát.

04. Onyxia a játékban

Onyxia egészen a 3.0 patchig, Stormwindban volt Katrana Prestorként, Anduin Wrynn jobbján állt. A sárkány barlangjában, Dragonmurkban, pedig sárkány formában találkozhattunk vele. Ahhoz, hogy beléphessünka  barlangjába le kellett leplezni, ami egy nagyon kidolgozott, hosszú és nem túl egyszerű küldetéssor volt ha Alliance oldalon játszottál. A Horda nemes tagjai egy kevésbé kidolgozott, de hasonlóan nehéz és hosszú küldetést kaptak.

A lényeg a végén az volt, hogy meg kell ölni Őnagyságát és a fejét kilógatni a fővárosban.

Persze ez az egész elég értelmetlenné vált, úgy hoyg közben a történetet továbbírták és Varian nyakazza le a sárkányt.

A Blizzard a WoW 5. születésnapja alkalmából ráncfelvarrásban részesítette Onyxiát. Újra tuningolták, 80-as szintre, és nem törődve a történelemmel újra és újra megölhetjük Őnagyságát.

Az Onyxia harchoz az adatlapot és a részletes taktikai leírást itt találod: http://www.bosstaktika.hu/2009/09/23/onyxia/