Pandaren brewmaster

Pandaria

Pandaria legendás földje a bambuszerdők és a titokzatos Pandaren birodalom hona. Pandariat nem pandaren még sohasem látta.

A Pandaren kultúra és birodalom még Azeroth ifjú koráig nyaúlik vissza, a Sundering előttre. Kereskedtek és békében éltek a gőgös kaldorei néppel, megosztották a terményeiket, tudásukat és ötleteiket. Ahogy a night elfek mágia iránti megszállotsága veszélyes méreteket kezdett ölteni, a pandarenek becsukták világuk kapuit az idegenek előtt és visszavonultak. A pandaren céhek, ahogy ők hívják őket: shao’din, elhajóztak, északra vándoroltak és egy új szigeten új birodalom építésébe kezdtek, kőből és bambuszból. A sziget neve Pandaria lett. Tíz évezredre eltűntek a világ szeme elől, ami így el is felejtette őket. A harmadik háború után azonban megtörni látszott az izoláció, pár pandaren megjelent a régi-új földeken, talána  Burning Legion mindent megrengető csapásai ébresztették fel ezt a mélyen visszahúzódó kultúrát.

Ennek ellenére a Pandarenek úgy döntöttek,  hogy a szigetük és birodalmuk helyét titokban tartják, és csak nagyon kevesük az, aki elhagyja a szigetet. Egy szakadár pandaren csoport Stonetalon hegyei közé érkezett a harmadik háború után, de településük helyét legalább olyan nagy titokban tartják, mint az őshazájukét.

Társadalom

A pandaren társadalom nagy változásokon ment át. Az ősidőkben büszke és nagy birodalom tagjai voltak, vállt vállnak vetve az elfek mellett, ám amikor elzárkóztak a világtól a nyugalmas, békés életet és biztonságos otthont választották. Persze a világ körülöttük nem ilyen hely, ezzel tisztában vannak, mégis csak az olyan erőszakos cselekményeket képesek tolerálni, amik a birodalom fennmaradásához elengedhetetlenül szükségesek.

A társadalom elég megosztott. Filozófiájuk alapja a béke és a kreativitás. A legtöbb pandaren költő és énekes, de nagy becsben tartják őseik kézműves kultúráját. De a veszélyes világ, amiben élnek szükségessé tette, hogy kifejlődjön a harcosok kasztja, akik a kultúrát és annak értékeit megvédik, ebbe a kasztba tartozik a legegyszerűbb lándzsás és a legnagyobb Shodo-pan is (a pandaren uralkodó).

Minden pandaren képes megvédeni magát, karmaik veszedelmes fegyverek és velük születnek. Kultúrájuk része a vadászat, ami megedzi a pandarenek fizikumát, és tisztelik az ősi módon készített fegyvereket is. Alapvetően kétlábon járó lények ők, de medve szerű testük lehetővé teszi nekik, hogy négy lábra álljanak és így hatalmas sebesség elérésére képesek.

Vallás

A pandarenek hitvilága egyszerre ötvözi az ősi kaldorei kultúra és a mai sámánisztikus tauren-ork-törp hitvilág elemeit. Ők egy ősi, mások által nem ismert módon a Geomancia segítségével lépnek kapcsolatba a misztikus világgal. A geomancia szerint a föld tükrözi a szellemeket, de a szellemek is tükrözik a földet. A geomancia rajzolatai hitük szerint a Földanya (Earth Mother) hatalmának segítségével jósolnak.

Filozófiájuk a gondolkodást a cselekvés elé helyezi. Úgy élnek, ahogy a folyó megkerül egy sziklát, nem tolja arrébb csak elkerüli. Nem bosszankodnak sokat az elkövetet hibákon, baklövéseken, újra próbálják és a korábbi kudarcot a tanulás részének tekintik.

Sörfőzés

Ami talán a legmeglepőbb a pandaren lélekben az a sörhöz és sörfőzés mértéktelen szeretete. Azeroth gondolkodó és meditatív népei számára az alkoholos italok nem egyeztethetőek össze az elmélyülést kereső ember életével. Az alkohol eltompít és földhöz ragasztja a gondolatokat, mondják ők, ám a pandarenek csak nevetnek ezen a filozófián. Egy igazán jó nap egy pandarennek meditációval kezdődik és egy jó pofa sörrel meg egy (vagy több) jóbarát társaságával fejeződik be. Szeretik megélni a teljes életet, minden örömével, szeretik a kalandokat, szeretnek beülni egy tavernába és  a korsó felett megosztani az élményeiket egymással. Azok a szerencsések, akik már találkoztak pandarennel és megízlelhették a sörét, minden bizonnyal életük legjobb sörét kapták. Persze van ennek árnyoldala is: soha többé nem fogják értékelni a nem pandarenek által főzött söröket.

 Rokonság és kapcsolatok

A pandarenek úgy tűnik, hogy a furbolgok rokonai, csak kevésbé uralkodik el rajtuk a vadállati ösztön. Számukra a becsület, a barátság és a fegyelem mindenek felett való értékek, és aki elnyeri egy pandaren barátságát az egy életre szóló társat kap.

A pandarenek jó viszonyt ápolnak minden jószándékú élőlénnyel. Legutóbbi kalandozásaik során több kapcsolatot ápolnak a Szövetség tagjaival, de jól érzik magukat a Horda társaságában is. Bár csak nemrég járják újra Kalimdor földjét a pandarenek különös barátságba keveredtek Ironforge törpéivel. Bael Modan ásatásánál találkozott a két faj, és hamar kiderült, hogy egyformán értékelik a jó sört és a jó történeteket. A pandarenek saját értékeit fedezték fel a törpök filozófiájában: az ősök tisztelete, a törpök mindent legyőző kutatása őseik emléke iránt lenyűgözte a pandareneket. A legtöbben még csak nemrég érkeztek Kalimdorra, de néhányan már harcoltak Illidan ellen is. Egyszer kötelezték el magukat, mikor Bael Modant kellett megvédeni a Northrend felé masírozó Blood Elf és Naga hordáktól. A pandarenek válaszoltak a Szövetség hívására és segítették barátaikat.

A pandarenek ennek ellenére teljesen független faj. Ennek legfőbb oka, hogy függetlenségüket tartják a legjobb biztosítéknak a békére a megosztott világban. A pandarenek bárkivel jóban tudnak lenni, aki szimpatikus nekik, ashenvaleben orkokkal találkoztak, ahogy máskor elfekkel. Tanulmányoztáka  furbolg rokonság rítusait és életét is. Nem értik meg a goblinokat és nagyon is távol áll tőlük minden ami velük kapcsolatos. A nagak és a blood elfek nem érdeklik őket, a trollok mágiáját, a vudut nem tartják túl szimpatikusnak.

Nem valószínű az sem, hogy a pandarenek csatlakoznak a Szövetséghez, bár erős a barátságuk Ironforge törpjeivel. És, hogy miért? A Szövetség az ízlésükhöz mérten túl megengedően bánik az arcane mágiával, és túl széles, túl sok benne a politika. A pandarenek azt szeretik, ha kicsi léptékekben gondolkodhatnak, ha tiszta és élhető környezet veszi őket körül. A Szövetség felesleges bonyodalmakat hozna a pandarenek életébe, amire nem vágynak, és bár szeretik Theramore kocsmáit házat nem építenének ott maguknak.

A Hordával a spiritualitás köthetné össze őket, de a Horda filozófiája nem a pandarenek szájíze szerint való, és bár barátságot ápolnak egyes tagjaival, nem lennének a tagjai sohasem.

Mindenhol megbecsült látogatók maradnak.

Westfall története

Westfall a Stormwindi királyság déli határvidéke, főképp emberek lakják, de a királyság befolyása nem volt mindig elég erős ezen a területen és a Cataclysm óta új-régi problémák vetődtek fel.

Westfall Stormwind éléskamrája volt egykoron, rengeteg termőföld, békés farmok. A terület békéje az Első Háború érkeztével veszett el, ahogy Stormwind dicsősége is. Az első háborúban Medivh megnyitotta a Dark Portalt és azon keresztül az orkok átözönlöttek Azeroth földjére. Stormwind királyságát készületlenül érte a támadásuk, az akkori királyt Llane Wrynn királyt megölték,a  királyság és székváros romokban hevert. A teljes pusztulástól Anduin Lothar vitézsége mentette meg a déli királyságot, aki a túlélőkkel, köztük a királyság örökösével Variann Wrynnel északra menekült, Lordaeronba.

Ám a Második háborúban az emberek visszaszerezték Stormwindot és nekiláttak újjáépíteni azt.

Igen, Stormwind újjáépítése és az azt követő botrány kihat a teljes királyságra, minden tartományt és a tartományok lakóinak sorsát máig befolyásolja. Ugyanis a Nemesi Házak vezetői és a Király nem voltak hajlandóak kifizetni az építőmestereket, akik

Tiffin Wrynn halála

fellázadtak, zavargások törtek ki, amiben meghalt Variann király felesége, Tiffin. A törvényen kívüliséggel büntetett mestereket száműzték, de ez csak még erősebb ellenállást szült, megalakították a Defias Brotherhoodot, a Defias testvériséget. Céljuk a stormwindi királyság megdöntése a bosszú volt. Igazán nagy eredményeket nem tudtak elérni, igaz követőik mindenfelé szétszéledtek és fosztogatták a  királyság lakóit, de központjuk a háborútól teljesen elpusztult Westfallban épült ki.

Westfallnak a Defias banditák végképp betették a kaput. Az újjáéledő királyság amúgy is gyenge

volt, se pénze se megfelelő hatalma nem volt, hogy a teljes egykori területén fenntartsa a hatalmát és a rendet. (Különösen igaz volt ez akkor, mikor Onyxia ármányának és nem kis részben a Defias testvériségnek köszönhetően Variann királyork rabszolga lett és alig 10 éves fia kezébe került a hatalom.) Az ott élő emberek névleg a királyság fennhatósága alá tartoztak, de gyakorlatilag csak magukra számíthattak. Így alakult meg Westfallban a Peoples Militia, ami egy gyenge rendfenntartó, de fegyveres testület volt. Önmagukban gyakorlatilag nem sokat tudtak elérni, de kalandorokat fogadtak fel, akiknek segítségével sikeresen vették fel a harcot a Defias banditákkal és a területet fosztogató gnollokkal, murlockokkal.

Miután Variann király kiszabadult fogságából és újra központosította Stormwind hatalmát a környező tartományokban is megszilárdult a hatalom. A Peoples Militia betagozódott a királyi hadseregbe. Westfall fellélegezhetett, hisz a fenyegetés nagy része eltűnt, a Defias testvériség gyakorlatilag eltűnt, pár magányos tagja már nem zavart sok vizet. Westfall újra az a gazdag mezőgazdasági terület lett, mint az Első háborút megelőző időkben.

Azonban a királyi hatalom megerősödése nem csupán pozitívumokat hozott. Variann király kezébe vette az Alliance irányítását, és Arthas ellen vezette hadait Northrend fagyos vidékeire. A háborúhoz pénz és katona kell, amit a királyság alattvalóinak megemelt adóiból finanszírozott. Westfallból felkerekedett a Peoples Militia, immár Westfall Brigade néven és Grizzly Hills vidékein épített ki komoly katonai bázist. A királyság polgárai közül rengetegen mentek csődbe, amire érkezett – végső csapásként – a Cataclysm; a városból és a sűrűbben lakott többi tartományból a nincstelenné váltak a rengeteg szabad területtel kecsegtető Westfallba igyekeztek. Az itt élő és éppen kicsit egyenesbejövő gazdák újabb problémákkal kerültek szembe. Egyrészt nem tudtak mit kezdeni az össze-vissza garázdálkodó hajléktalanokkal, másrészt megértették a problémájukat, hisz őket is hasonló gondok nyomasztották.

Vanessa VanCleef felfedi, hogy valójában ő nem Hope Seldan

Az északról visszatérő Westfall Brigade igyekezett kezelni a helyzetet. Stormwind szokás szerint teljesen magára hagyta Westfallt, oldja meg a problémáit, ahogy tudja, így a katonaság vezetője a jól bevált recepthez nyúlt és újra a kalandorok segítségét kérte. Szép lassan kiderül, hogy a gyilkosságok és a lázadások mögött egy titokzatos nő áll, akit addig mindenki csak Hope-ként ismer (a hope szó reményt jelent angolul), és aki valójában a Defias Brotherhood egykori vezetőjének, VanCleefnek a lánya, Vanessa. Vanessa megpróbálta újraéleszteni apja szervezetét, hogy behajtsa Stormwinden az elmaradt bért és a reményvesztett embereknek új otthont adhasson. Ám a kalandorok (mi játékosok) leszámolunk vele, Vanessa, mint az apja is, meghal és ez a befejezés igazából nem zárja le Westfall történetét megnyugtatóan. A problémák nem oldódnak meg, a rövid felvirágzás után gyakorlatilag ugyanaz a helyzet áll fenn, hogy Stormwind csak elvesz a tartománytól és semmit nem ad.

 Westfall lakói és kultúrájuk

Hajléktalanok Sentinel Hills kapuinál

A síkság békés lakói igyekeznek napról-napra élni és túlélni. A területen rengeteg hajléktalan és csavargó van, akik nem túl megbízható szomszédok. Sajnos nem lehet azt mondani, hogy a Gnollok kevesebben lennének, mint a Cataclysm előtti időkben, és hát újra rengeteg bandita grasszál. A Defias testvériség főleg Moonbrook városában és a környékén élnek, míg a város alatti Deadminesból erős bázist építettek maguknak.

Az itt élők életének nehézségét Stormwind gyakorlatilag egyáltalán nem tudja enyhíteni, ezért aztán leszámítva pár tradicionális ünnepet, amit a közösség együtt ül meg kulturális életről nem lehet beszélni ezen a területen. A Sentinel Hillből kialakított, és félkész, erőd csak egy előre tolt bástya Stormwind terveiben.

Földrajz

Farmvidék Westfallban

Westfall lankás-sík terület nagyrészt. Nyugatról és nagyrészt északról is végig a tenger határolja, keletről főként a Nazferiti folyó a természetes határvonal. Délen a Stranglethorni hegység északi lankái nyúlnak be a területre, mélyükben fekszik a híres Defias fészek, az egykori tárna, a Deadmines, ezeket a dombokat Dagger Hills néven ismerik a helyi lakosok. A Dagger Hills lábánál fekszik Moonbrook városa, a nazferiti folyó és a dombok találkozásánál Mortwake’s Tower, köztük főleg elhjagyott és gnollok által feldúlt szántók találhatóak. A tartomány középső-talán inkább keleti részén emelkedik Sentinel Hill, amit Gryan Stoutmantle nagy erődrendszerré akart átépíteni. Az északi határon, a nagy farmterületek mögött két magasabb dombsor emelkedik, köztük halad el a stormwind irányába tartó országút.

Westfall elég kiszáradt vidék, csak a folyó parti részén találhatunk buja zöld lankákat. A tengerparti sáv is csak hordalékkal van tele, a homokpad mögött hamar meredek kaptatók következnek, a legtöbb helyen megmászhatatlan meredélyként.

Érdemes még megemlíteni a terület déli csücskében található szigetet, amin egy működő világítótorony található.

Stonewrought Dam, Loch Modan

Bár ma már kevesen emlékeznek rá, de a Stonewrought gátat a Dark Iron törpök építették, még a három törp nemzetség háborúja előtt (War of the Three Hammer). Az tervezője, akire a gát neve is utal, Franclorn Forgewright volt, a törpök főépítésze.

A gát felügyelője a törpök polgárháborúja után – és a Cataclysm előtt – VII. Hinderweir főmérnök (Chief Engineer Hinderweir VII)  volt, és meg is gyült a baja az eredeti építőkkel, hisz a Dark iron nemzetség fel akarta robbantani a gátat.

Bár elsőre nem sikerült (ebben a World of Warcraftot játszó játékosok segítettek a főmérnöknek, egy quest sorozatban kiderítették a Dark Iron nemzetség szándékát, felkutatták és megakadályozták azt, majd még bosszút is álltak), de a Cataclysm előtt végül csak sikerült egy lyukat robbantani rajta, amin a tó vize akadálytalanul ömlött Wetlandsre. A gát feletti híd parancsnoksága így a Dark Iron törpök kezébe került, míg végül Deathwing könnyedén lerombolta a lenyűgöző építményt.

A gát, amíg állt, feltartotta az Ironforge hegységből érkező olvadt hó táplálta vizeket és ezzel kétszeresére emlte Loch Modan (a tó) vízszintjét.  Ugyanekkor azonban a jóval mélyebben fekvő Wetlands folyóit jócskán elapasztotta, ott az egykori folyóágyakban mocsaras területek alakultak.

Ma már csak romjait láthatjuk, pedig egykor Eastern Kingdoms egyik legnagyobb csodája volt.

Stonewrought Dam romjai

A Stonewrought Dam pusztulása

A Stonewrought Dam vízköpői

Elwynn Forest, másnéven Elwynn erdeje, vagy csak szimplán Elwynn, egy hatalmas rengeteg, amit északról Burning Steppes komor szirtjeinek már lankákká szelidűlő vonulata keretez. Keletről és délről a Redrige hegység csipkés bércei keretezik, ezt szeli ketté a Nazferiti folyó, aminek túlpartján már Duskwood fekszik.

Elwynn Forest, az emberek királysága

Ez az erdős terület a szíve az emberek déli királyságának, Stormwindnek. (A játékban ezért minden ember karakter innen indul.) Elwynn egy rendkívül termékeny, lankás terület, váltakozó sűrűségű erdővel borítva, amit megművelt és szabadon hagyott tisztások szakítanak meg. Az általában ragyogóan fényes, vidám napok jellemzik, olykor könnyebb záporok söpörnek végig a területen, és ezt csillagfényes nyugodt éjszakák követik. Igaz az első háború alatt az erdő jó része leégett, de úgy tűnik a károk nem bizonyultak tartósnak, hisz a rengeteg újra kizöldült és mára csak a földbe süppedt, korhadó ork katapultok deszkái emlékeztetnek a szörnyű dúlásra.

Elwynn, ebben is élesen különbözve Duskwoodtól, elég közel fekszik Stormwindhez, ahhoz, hogy a királyság előnyeiből, gondnokságából profitálhasson. Otthont ad rengeteg mezőgazdaságból élő farmernek, favágónak és bányásznak. Barátságos vidék, még rengeteg üresen álló, vendég marasztaló területtel.

A régió alapvetően békés, kisebb gondok azért jelentkeztek, pár bányába koboldok szivárogtak be, az erdő mélyén fekvő tavakba és a folyótorkolatok környékére murlocok költöztek, mégis összeségében biztonságos környék. Mégis érdemes és főként gyorsabb az utakon maradni, hisz vadállatokban nagyon gazdag terület, farkasok, medvék és vaddisznók védik elég agresszívan a területüket a véletlenül arra tévedőktől. Akik fegyverrel tudnak bánni, és van is náluk az erdő mélye nem jelent nagy veszélyt, de a többiek nem ilyen szerencsések.

Elwynn erdejében egymást váltják a meleg, napos hetek, amiket kevés, de párás viharos nap szakít meg. Az ilyenkor érkző viharok már kidták erejüket a mgasabba fekvő szomszédos fennsíkokon és az erdő fölé már békésen, de bő vízzel érkeznek. Épp elég csapadékkal ellátva a buja rengeteget, és megkönnyítve az itteni szántó-vetők munkáját. Kellemes és nyugodt rengeteg.

Az itteni favágók és halászok a stormwindi gazdaság motorjai, az ő munkájukat jól felszerelt és lelkiismeretes milícia védi a murlockok és koboldok – hálistennek ritka – támadásaitól.
A Defias Brotherhood feloszlása, és Wrynn király erőskezű uralmának megszilárdulása óta banditát is jóval kevesebbet lehet a környéken látni, pedig éveken át sikeresen bújtak meg a rengetegben.

Bár a Stormwindi királyság közvetlen gyámságával, de a régió saját demokratikus önkormányzata intézi az itt lakók ügyeit. A terület parancsnoka Gughan marsall. Stormwind az erdő északnyugati végén fekszik, a tenger és az erdő közt.

Elwynn Forest történelme

A Stormwind alapítása előtti Elwynn történetéről, keveset, szinte semmit nem tudunk. A várost az arathi vérvonalból szármozó Stormgardei telepesek alapították századokkal előbb. Mióta ezek a Lordaeronból idetelepült emberek uralkodnak a vadon felett az felvirágzott a gondnokságuk alatt.

A Horda vezérei leigázták és meghódították Stormwind városát az első háborúban. Ekkor került a kezükre Elwynn erdeje is, amit a kimerült hadianyag készletük felfrissítése közben teljesen kiraboltak és leromboltak. Rengeteg fa esett áldozatul az ork hadianyag utánpótlásnak, felprédálták a falvakat és szántókat. Háborús övezetté vált az erdő.

A hangulatos kisváros, a terület közigazgatási központja, Goldshire és a hegylábak közti fennsíkon meghúzódó Northshire apátság teljesen elpusztult. Amikor az Anduin Lothar vezette menekülők Lordaeronba távoztak a terület irányítását két ork klán vette át, a Stormreaver és a Twilight’s Hammer. Ám amikor a második háború végén az emberek diadalmasan visszafoglalták Stormwind királyságát az erdő újra a fennhatóságuk alá került.

A királyság és a város újjáépítése erején felül meghaladta a királyi pénztárat. Végül a gazdaságot teljesen királyi befolyás alá vonták a felújítás idejére. Az alsó és a középosztály nagy részének hamar elege lett a magas adókból és kifizetetlen munkák mindennapos gyakorlatából.

Sokuk elhagyta a várost és a Stonemason (a királyi kőfaragó) gild vezetése alatt inkább a törvényen kívüli életet választotta. Ezek az elégedetlenek alkották a Defias Brotherhood bandita szervezetet, aminek vezetői csupán a ki nem fizetett munkájukat akarták számon kérni a királyság vezetőin. A Defias Brotherhood tagjai úgy érezték, hogy kizsákmányolták őket, míg az ellenzőik egyszerűen azzal vádolták őket, hogy túl magas béreket szabtak meg és amit művelnek az gyerkes nyavajgás.

A Defias Brotherhood központja a királyi székhelytől távolabb eső Westfallban bújt meg, de Elwynn erdejében is sokan rejtőztek a tagjai közül. A legtöbben egyszerűen banditaként éltek, újra és újra lecsaptak az erdőn átutazókra, vándorokra és kereskedőkre egyaránt.

Közben viszont a királyság kezdett megerősödni, Elwynn Forest újra a korábbi dicsőségében ragyogott, újraépítették Goldshiret, és a híres Lion Pride fogadót. Northshire apátságát is renoválták, a falai között hivatalosan is megkezdte munkáját a stormwindi toborzó központ. Ahogy már említettem fentebb, mára az ork rémuralomra csak pár rohadó katapult emlékezteti az itt lakókat és Elwynn újra a büszke Stormwindi királyság ékköve.

Lakosság és kultúra

Elwynn erdőségében évszázadok óta emberek élnek, de a szövetség többi népcsoportja is sűrűn megfordul itt, hisz az erdőn keresztül vezet a szárazföldi út a székvárosba.

Kobold vájár

Elwynn lakosságának nagy része a fő iparágakban dolgzik: mezőgazdaság, fakitermelés és feldolgozás, halászat és bányászat. Az itteni emberek szívósak és szorgalmasak. A Defies Brotherhood jelenléte kisebb gondokat okozott régebben, de mióta a szervezet nagyját felszámolták csak pár régi tagja járja az erdőt, és riogatja, fosztogatja az itt lakókat, a legtöbbjük vagy áldozatául esett a testvériség felszámolása közben a harcoknak, vagy úgy döntött, hogy más útra tér.

Az itt lakók a mulatságaikat és ünnepeiket a termények betakarításához és ültetéséhez igazítják. Elwynn ad otthont rendszeresen az utazó fesztiválnak, a Darkmoon Fairenek.

A terület közbiztonsága általánosságban jó. Az igazságszolgáltatás Stormwind fennhatósága alatt áll, és a város alatti híres börtönök fenyegetése hathatós megelőzést jelent. Az itt lakók többségének fontosabb a nyugodt, de munkás élet, amit a terület nyújt, mint a bűnöző életmód. Goldshireben, főleg a fogadó környékén ugyan rendszeresen feltűnnek zsebmetszők, de szinte ez a legsúlyosabb bűncselekmény a környéken.

Az itt lakók örömmel látják vendégül az utazókat, főleg akik kereskedni jöttek, és segítik a helyi gazdaságokat. Másrészt szeretik az erre járó kalandorokat is, akik hajlandóak segédkezet nyújtani a vadállatok és koboldok ellenében.

Földrajz és gazdaság

Elwynn erdeje a Blackrock hegység déli lábánál fekszik. Az erdő labirintusában rohanó patakokba, tavakba és csodálatos fák alkotta vadonokra bukkanhatunk, buja tisztásokkal tarkítva mindezt. Ezeken a tisztásokon gazdag mezőgazdasági munka folyik, amit könnyít a rendszeres, de nem túl erős esőzés is.

A Stone-Cairne tó környéke

Stormwind városa büszkén emelkedik a nyugati hegyek ölelésében, hatalmas kapui az erdőre nyílnak, míg hátát és hatalmas kikötőjét a tenger felé tartja nyitva. A város keletui negyedei mögött, egy csendes völgyben fekszik Nortshire apátsága (a völgyet is róla nevezték el), aminek hatalmas kiterjedésű szölői a királyság büszkeségei közé tartozotta  közelmúltig. Sajnos a szölőket először a Defias banditák prédálták fel, majd a kataklizmát követően a Blackrock orkok egy garázda hordája gyújtotta fel. Volt itt egy bánya is, amit kobold veszély miatt kellett lezárni.

A terület vadállományát medvék, farkasok és vadkanok képezik, illetve a rendellenesen nagyra nőt pókok. A lényeg általában ellenségesek, leszámítva talán Nortshire völgyet.

Goldshire

Az úthálózat északról délkelet felé halad, Goldshireben fut össze több kereskedelmi út és tart egyesülve Stormwind felé. Goldshire, Stormwindot leszámítva a térség legnagyobb települése. Őt követi Eastvale Logging Camp, a Redrige hegység közelében.

A fontosabb helyek közt kell megemlítenünk a Redrigeből érkező út mellett magasodó Azora varázstornyot, ahol misztikus mágikus kísérleteket végeznek az itt lakó varázstudók. A legnagyobb garnizon a környéken a Westbrook erőd, ami a Westfall felé eső határ mentét őrzi. Az erdőben azonban több helyen találkozunk a városi gárda táboraial vagy őrtornyaival.

Az erdő területén mindenfelé tanyák vannak elszórva, főleg földművelésből élnek, búzát, tököt, sárgadinnyét és szőlőt termesztenek.

Blackrock Mountain az Ashbringer című képregényben.

Történelem

Az a vidék ahol ma a Blackrock Mountain és Searing Gorge fekszik valaha Redrige Mountains északi része volt, ám Thaurissan, a Dark Iron törpök ura a Három Pöröly háborújában megidézte Ragnarost, a Firelordot, és a ceremónia nyomán egy hatalmas vulkán emelkedett a táj fölébe…

…ez a vulkán a ma Blackrock Mountainként ismert hatalmas hegy. Az erupció során a környék brutális változásokon esett át. Kialakult a vulkán mellett Searing Gorge is, és a Ragnaros által rabszolgává tett Dark Iron törpök buzgó áskálódásokba kezdtek, a föld alatt kialakult Blackrock Spire hatalmas törp tárnája. Blackrock Spire a talajszint feletti tárnákat jelenti, amik a vulkán krátere körül húzódnak, míg a föld alatti, nagyrészt láva borította részeket Blacrock Depthsként ismerjük.

Blackrock Mountain

Az első háború alatt a hegységet elfoglalták a Draenorról átözönlő orkok, Rend Blackhand vezetésével. Megállapodást kötöttek a Black Dragonflight aktuális vezetőjével, Nefariannal.

A második háború alatt Blackrock Spire volt az ork erők főhadiszállása, és a háború, és Azeroth egyik legvadabb csatája itt zajlott le.

A háború után a hegységben megváltoztak az erőviszonyok. Ragnaros és Nefarian állóháborúba kezdtek a hegy birtoklásáért, semmilyen eszköztől nem riadtak vissza. Ragnaros az Iron Dwarfokat, azok gólemeit, és saját csatlósait vetette be, elementálokat, szörnyetegeket és kisegítette a Twilight Hammer is.

Nefarian a Blackrock Clan orkjait, egy kis csoport ogrét és trollt, saját sárkányfattyú hadnagyait és a Chromatic Dragonflightot tudhatta maga mögött.

Nefarian a hegy tetején állította fel trónját, ahonnét átláthatt az egész területet, míg Ragnaros a hegység mélyén rejtőzött el, a hegységet tápláló vulkáni magma magban.

Mindkét vezető Azeroth egésze fölé akarta uralmát kiterjeszteni, de a halandók nagy szerencséjére elfoglalta őket az egymással való gyűlölködés.

Cataclysm

Visszatérésekor, Deathwing, a Black Dragonflight atyja kiegyezett Ragnarosszal, szövetségre léptek, hogy kiírtsák Azeroth halandó lakóit. Ragnaros a firelandsre távozott és a megváltozott erőviszonyokat még nem tudjuk pontosan a hegy besjében.

Földrajz

A Három Pöröly háborúja és Ragnaros megidézése

Hat dungeont találunk Blackrock Mountain belsejében. 48. és 60. szint közötti kalandorokat Blackrock Depths tárnái várnak. Blackrock Spire két szárnyra oszlik, Upper Blackrock Spire 52.-60. szint között kihívás 10 fős raideknek, míg Lower Blackrock Spire ugyanezen a szinthatáron, de 5 fős csoportoknak biztosít jó lootot. Molten Core (T1) az első 40 fős raid instance 60. szintű játékosoknak, míg ha ezen túljutottunk, akkor Blackwing Lair (T2) vár 60.-on, szintén, 40 főt.

A Cataclysmban két új instance került a hegybe, Blackrock Caverns egy új, belépő szintű instance 80.-81. szintűeknek, 5 főre optimalizálva. Blackwing Descent viszont 85. szintre készült, 10 és 25 fős verzióban is elérhető raid, a végén Nefarian vár minket!