Amikor elkezdtem a World of Warcrafttal játszani egy warlock nővel indultam neki Azeroth felfedezésének. Bár akkoriban az Alliance fővárosa vitatott cím volt és leginkább a hegymélyi törpe erődváros, Ironforge volt az esélyes engem Stormwind és a környező vidékek problémái annyira elbűvöltek, hogy kitartóan az emberek déli királyságának székhelyét választottam bázisnak. Ebben leginkább Westfall hangulata döntött. Elképesztően jól sikerült a törvényen kívüli, leromlott és vadak által uralt terület, amit bejárva mindenfelé az egykori gazdagság és nagyság emlékeibe botlunk. Emlékszem, hogy még csak pár napja játszottam, amikor egyik este – a karakterem szemén keresztül persze – megpillantottam az alkonyatot a westfalli part felett. A warlockom mellett egy ideges imp ugrált, Kuploz, mögötte füstölgő gnollok hullái, a meredély alján aranyszínű homok, pár kószáló murlock épp valami nagy tengeri szörny kajálásába fogott és a naplemente beragyogta az egészet. Fantasy volt a javából, olyan hangulat, amit azóta nem bírt adni ez a játék. És másnap, amikor arra jártam megint a murlockok már félig lerágták a tengeri szörnyet. Hát lehet egy ilyen helyet nem szeretni? Pedig sokkal több és ennél érdekesebb mese rejlik Westfall homokos-füves síkján.